"És ő lassan felemelte a kezét ,hozzám közeledett,reszkető kezemmel megfogtam és megállítottam..."
Hangos szél zugásra lettem figyelmes -tudni illik 11-kor még nem szokásom aludni- oldalra pillantottam és az ablakom tárva nyitva állt.Hát igen..ilyen ez ,mikor vihar van kint.Odasétáltam és kinéztem az ablakomon hátha van valami érdekes fákon,vízen és bokrokon kívül.Sötétség...majd hirtelen egy fénylő szempár villant elő és egy kutya(kifejezetten kutya) vonyítás hallatszódott.Rászegeztem a kutyára a tekintetem ,de az elrohant.Nem tudom mi ösztönözhetett,de felhúztam a sport cipőm és rohantam le a lépcsőn .Villámgyorsan felkaptam a kabátom és léptem volna ki az ajtón,mikor is valami...akarom mondani valaki (!) megállított.
-Hova,hova kiasszony..? -felnéztem és Mr.Willingtont láttam magam elött az inasunkat.
-Hát..én..öhm..elszökött a kutya és kiakartam menni megfogni!-érveltem
-Ilyen időben??-mondta fennkölt hangon és levette rólam a kabátot,de kikaptam a kezéből és kirohantam az ajtón ki a zuhogó esőbe.
-Akkor is megyek!!-kiáltottam vissza.
Futottam előre az erdő felé ,át az úttesten.Siettem és nem néztem körbe az úttesten így egy csattanás*drámai szünet* és az út túloldalán landoltam.Homályos..homályos volt minden egyes pillantásom.Óriási fájdalmat éreztem az oldalamban ,mintha egy kardot döftek volna bele és próbáltam felállni,de csak féllábra tudtam állni.Úgy éreztem bokrok között vagyok,mivel szúrta az arcom valami...majd odatapintottam kezemmel és egy üvegszilánkot vettem ki az arcomból.Pánik fogott el és csak akkor vettem észre,hogy nem hallok szirénázást,se emberi hangokat.Visszapillantottam az úttestre ahol semmi és senki nem volt.De...akkor mi ért van szilánk az arcomban..?és miért sajog ennyire az oldalam..?túl sok a miért és nem tudom a választ....Ránéztem az oldalamra és semmi nem volt ott....most meg..?huh?Majd végig tapogattam az arcom és ugyanolyan selymes ,-kissé nedves- volt mint szokott.Ezt nem értem!Nagyon nem értem!!Felkeltem és és rájöttem,hogy kutya bajom.Lenéztem és végigmértem magam.Csupa sár voltam és a hajam tocsogott a víztől.Na grat magamnak...Átnézten az út túloldalára és ott volt a házunk...mintha semmi nem történt volna...hátrapillantottam az erdő felé,mire valami elsuhant előttem.Ijedtemben hátrabuktam egy pocsolyába.Sírásra álló szemeim dörzsölgettem és éreztem valami jelenlétét előttem.Lassan lenéztem és lábakat láttam meg.Fekete ,vadonatúj csizma...csak pár vízcsepp éktelenkedett rajta .Tekintetem feljebb összpontosult ,sötét csőnadrágot viselt és bőr kabátja alól félig kilátszott fehér ingje.Ránéztem arcára és tekintetünk találkozott.Sárgán izzó szemei rabul ejtettek.Megráztam a fejem,mire magamhoz tértem .Leguggolt hozzám és ő lassan felemelte a kezét.Hozzám közeledett,reszkető kezemmel megfogtam és megállítottam.
-Te arrogáns állat!-mondtam feldúlva és belerugtam a sípcsontjába mire összeesett,én pedig felálltam.
-Te meg..?hogy merted??segíteni akartam!-vágott vissza,felkelt és porolgatta magát és szőke tincseit igazgatta.
-Nem kell segítség egy "ilyentől"-gúnnyal telve ejtettem ki az "ilyentől" szót .
Közelebb lépett hozzám és barna hajam a fülem mögé tűrte,mire elkaptam onnan a fejem és elcsaptam a kezét arcomtól.
-NE érj hozzám!-hátráltam egy lépést és egy hangos kiáltást hallottam a srác mögül ,mire előre esett pont rám.
Lábaim között éreztem testét és mikor felpillantottam teljesen elpirultam,ahogy láttam,hogy egyenest a szemembe néz és ajkunk majdnem összeér...Megpillantottam ahogy mögötte ott áll egy grimaszoló fiú.
-Adam!mi francot csinálsz?már megint játszol az idővel?!egyszer lesz ebből nagyobb bajod!-mondta az ölemben fekvő srácnak,majd meglátott alatta engem is.-Oh..sajnálom az öcsém viselkedését...
Közben a szőke srác-bár mindkettőjük szőke,na mindegy...- aki az ölemben trónolt elkezdett mozgolódni és perverz vigyorral az arcán megakart csókolni,de fejét arrébb toltam undorodva.Ilyen tolakodó emberrel sem találkoztam még...Odalépett hozzánk a bátyja és belerugott egyet öccsébe,mire kissé összerezzentem,de az rögtön felkelt és testvére mellé állt.
-Csak segítettem neki!-győzködte fivérét aki rámpillantott.
"Fogalmam sincs hol lehetek,de valamiért vonz ,hogy ne ellenkezzek...talán...ezt hívják kalandvágynak..?"
-Csak segítettem neki!-győzködte fivérét aki rámpillantott.
Még mindig a sárban feküdtem és vártam,hogy valamelyikőjük észrevegyen,hiszen" hahó!nőből vagyok segítsetek már fel!!",ekkor odalépett hozzám a nagyobbik testvér és mosolyogva -bár inkább gúnyos mosoly lehetett...- megkérdezte:
-Mi a neved?-hangja bájos mégis határozott volt.Alig mertem megszólalni mostmár...
-N-Nora vagyok..-nyögtem ki végül és beadtam a "védtelen nyuszi vagyok ,segíts!"szerepem.Belül viszont gonoszan kuncogtam,mivel emberek...két helyes pasi közt lenni?!főnyeremény!
-Szép neved van.-hízelgett és kedves mosolya eltűnt arcáról ,mikor visszapillantott testvérére és igen határozott mozdulattal felhúzott a tócsából ,és karomat fogva körül nézett.-Nem láttál senkit erre,Adam?-kérdezte ,mire egy nemet kapott és lassan elindult az erdő felé.
Ijedten kapkodtam össze vissza a fejem és rángatom magam,hogy kiszabaduljak kezei közül,ő meg csak hülyén bámult rám.
-Mit csinálsz..?-megállt egy pillanatra.
-Megszökök!nem látod?!-morogtam és végre elengedett,erre kissé meglepődtem,de aztán rájöttem,hogy mögöttem az öccse elkapott és ő fogott tovább.-Nemár..!-nyafogtam...
-Fogd erősen...és ne hagyd,hogy megszökjön.-tovább ment egyre beljebb az erdőben ,közben elállt az eső és a lucskos sárban tapostunk végig.Köszi eső...Ahogy körülnéztem megijedtem,mivel mindenhol sötétség volt.És most ,hogy belegondoltam elég hideg is van,szóval kissé közelebb húzódtam a karomat fogó sráchoz ,így már nem fáztam annyira,de csak mikor felnéztem rá,akkor vettem észre kaján vigyorát ,ahogy figyelte minden mozdulatom.Erre gyorsan arrébb léptem tőle és csak egy pillanatra nem figyeltem a körülöttem lévő dolgokra,de egy tisztáson találtam magam...egy tisztás?az erdő közepén?vagy már ki értünk az erdőből?fogalmam sincs hol lehetek,de valamiért vonz ,hogy ne ellenkezzek...talán..ezt hívják kalandvágynak..?igen igen,azt hiszem...Elengedett a szőke perverz és az előttem sétáló másik szőkének lökött...-Istenem..túl sok a szőke...-aki szúrós szemekkel hátranézett ,majd vissza és egy lovat láttam kimagaslani hirtelen mögüle amint közeledünk felé,a lóra pedig egyenest egy hintó volt kötve..mint egy kisgyerek ötlött fel bennem egy gyermeki hang ,aki azt mondja "nézd nézd!lovaskocsi!"
-Hova megyünk?-kérdeztem ,közben hajamból csavargattam a vizet.
-Az otthonunkba...drága..-erre a "drága" szóra kirázott a hideg-habár alapból fáztam- és beültettek a hintóba.Belül teljesen más volt mint kívül.Kintről egy fekete konténernek tűnt ,de most így közelebbről megnézve egész hangulatos és otthonos.Leültem és velem szembe beült a két testvér is.
-Nos akkor kezdjük is...-szólalt fel a nagyobbik.-Én Anthony vagyok,ő pedig mellettem az öcsém Adam...mellesleg ő kicsit ferde hajlamú,de amúgy nincs semmi baj vele -súgta oda nekem gyorsan,de már folytatta is-egy ideig velünk fogsz lakni...egy ideig?huh?nemis...azt hiszem jó anyánk azt mondta mostmár végig velünk leszel...-egy sóhaj hagyta el a száját,mintha ez olyan megterhelő lenne!-panaszkodtam magamban,de inkább csendben maradtam-
-Jó anyánk?anyánk?micsoda?-kérdeztem teljesen összezavarodva.
-Semmi különös .-mosolygott rám-Mellesleg 17 évesek vagyunk mindketten és persze ikrek,te pedig..ha jól emlékszem,most lettél nemrég 15!-tudja,hogy hány éves vagyok..?!de honnan??Mélyen sóhajtottam és inkább feladtam.Majd mindent a maga idejében-gondoltam-majd hirtelen valami beugrott..!
-Mennyi az idő?-kérdeztem idegesen.
-Az idő?huh?most lett volna 1 óra.....de most nincs idő...megállt az idő....-olyan hipnotikusan mondta én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá-csak viccelek..negyed 1 van -mosolyodott el ezen a kis "viccén" és elfordítottam a fejem,hogy ne lássa durcás képemet.
//2014.12.24.//Mellesleg,boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!//
//2014.12.24//
"Ahogy beléptem a kastély méretes ajtaján a márványoszlopok és a kis millió festmény között ,középen egy hatalmas falon kiszúrta a szememet egy portré ,amitől óriási félelem fogott el..."
Fa.Fa.Fa...és mégegy fa...túl sok a fa,ez így unalmas..bár mit várhatnék egy erdőtől?huh?fogalmam sincs hol vagyok most és miért nem menekülök inkább el.Talán azért mert tuti elkapnának vagy csak hajt a kalandvágy...igen..Kint teljes sötétség uralkodott és ez így elég rémisztő képet alkotott főleg ekkora vihar után.Pár faág súrolta a hintó tetejét,mire összerezzentem és karomat dörzsölgettem.Itt bent sincs ám olyan meleg mint azt hinné az ember.
-Fázol?-kérdezte Anthony felémfordulva.
-Hát nincs melegem..-vágtam rá flegmán.
-Ha szebben mondtad volna,talán még oda is adom a kabátom..-válaszolt ,én meg csak forgattam a szemeim és vállat vontam.
Hirtelen egy bukkanó és megállt a hintó.Kinéztem az ablakon,de semmit nem láttam ebben a sötétben.Kiszállt Adam-aki furcsa módon meg sem szólalt csak az óráját piszkálgatta egész végig- utána én és Anthony.Öccse előre ment ,fel a lépcsőn és kinyitotta nekünk az ajtót.Anthony mellettem volt .
-Hol vagyunk..?-kérdeztem kicsit reszketve.
-Apánk kastélyánál..-mondta és ő is előre sietett.
Felbaktattam a lépcsőn és illedelmesen előre engedtek.Ahogy beléptem a kastély méretes ajtaján a márvány oszlopok és a kis millió festmény között ,középen egy hatalmas falon kiszúrta a szememet egy portré amitől óriási félelem fogott el.
