1.Fejezet

"És ő lassan felemelte a kezét ,hozzám közeledett,reszkető kezemmel megfogtam és megállítottam..."

Hangos szél zugásra lettem figyelmes -tudni illik 11-kor még nem szokásom aludni- oldalra pillantottam és az ablakom tárva nyitva állt.Hát igen..ilyen ez ,mikor vihar van kint.Odasétáltam és kinéztem az ablakomon hátha van valami érdekes fákon,vízen és bokrokon kívül.Sötétség...majd hirtelen egy fénylő szempár villant elő és egy kutya(kifejezetten kutya) vonyítás hallatszódott.Rászegeztem a kutyára a tekintetem ,de az elrohant.Nem tudom mi ösztönözhetett,de felhúztam a sport cipőm és rohantam le a lépcsőn .Villámgyorsan felkaptam a kabátom és léptem volna ki az ajtón,mikor is valami...akarom mondani valaki (!) megállított.

-Hova,hova kiasszony..? -felnéztem  és Mr.Willingtont láttam magam elött az inasunkat.

-Hát..én..öhm..elszökött a kutya és kiakartam menni megfogni!-érveltem

-Ilyen időben??-mondta fennkölt hangon és  levette rólam a kabátot,de kikaptam a kezéből és kirohantam az ajtón ki a zuhogó esőbe.

-Akkor is megyek!!-kiáltottam vissza.

Futottam előre az erdő felé ,át az úttesten.Siettem és nem néztem körbe az úttesten így egy csattanás*drámai szünet* és az út túloldalán landoltam.Homályos..homályos volt minden egyes pillantásom.Óriási fájdalmat éreztem az oldalamban ,mintha egy kardot döftek volna bele és próbáltam felállni,de csak féllábra tudtam állni.Úgy éreztem  bokrok között vagyok,mivel szúrta az arcom valami...majd odatapintottam kezemmel és egy üvegszilánkot vettem ki az arcomból.Pánik fogott el és csak akkor vettem észre,hogy nem hallok szirénázást,se emberi hangokat.Visszapillantottam az úttestre ahol semmi és senki nem volt.De...akkor mi ért van szilánk az arcomban..?és miért sajog ennyire az oldalam..?túl sok a miért és nem tudom a választ....Ránéztem az oldalamra és semmi nem volt ott....most meg..?huh?Majd végig tapogattam az arcom és ugyanolyan selymes ,-kissé nedves- volt mint szokott.Ezt nem értem!Nagyon nem értem!!Felkeltem és és rájöttem,hogy kutya bajom.Lenéztem  és végigmértem magam.Csupa sár voltam és a hajam tocsogott a víztől.Na grat magamnak...Átnézten az út túloldalára és ott volt a házunk...mintha semmi nem történt volna...hátrapillantottam az erdő felé,mire valami elsuhant előttem.Ijedtemben hátrabuktam egy pocsolyába.Sírásra álló szemeim dörzsölgettem és éreztem valami jelenlétét előttem.Lassan lenéztem és lábakat láttam meg.Fekete ,vadonatúj csizma...csak pár vízcsepp éktelenkedett rajta .Tekintetem feljebb összpontosult ,sötét csőnadrágot viselt és bőr kabátja alól félig kilátszott fehér ingje.Ránéztem arcára és tekintetünk találkozott.Sárgán izzó szemei rabul ejtettek.Megráztam a fejem,mire magamhoz tértem .Leguggolt hozzám és ő lassan felemelte a kezét.Hozzám közeledett,reszkető kezemmel megfogtam és megállítottam.

-Te arrogáns állat!-mondtam feldúlva  és belerugtam a sípcsontjába mire összeesett,én pedig felálltam.

-Te meg..?hogy merted??segíteni akartam!-vágott vissza,felkelt és porolgatta magát és szőke tincseit igazgatta.

-Nem kell segítség egy "ilyentől"-gúnnyal telve ejtettem ki az "ilyentől" szót .

Közelebb lépett hozzám és barna hajam a fülem mögé tűrte,mire elkaptam onnan a fejem és elcsaptam a kezét arcomtól.

-NE érj hozzám!-hátráltam egy lépést és egy hangos kiáltást hallottam a srác mögül ,mire előre esett pont rám.

Lábaim között éreztem testét és mikor felpillantottam teljesen elpirultam,ahogy láttam,hogy egyenest a szemembe néz és ajkunk majdnem összeér...Megpillantottam ahogy  mögötte ott áll egy grimaszoló fiú.

-Adam!mi francot csinálsz?már megint játszol az idővel?!egyszer lesz ebből nagyobb bajod!-mondta az ölemben fekvő srácnak,majd meglátott alatta engem is.-Oh..sajnálom az öcsém viselkedését...

Közben a szőke srác-bár mindkettőjük szőke,na mindegy...- aki az ölemben trónolt elkezdett mozgolódni és perverz vigyorral az arcán megakart csókolni,de fejét arrébb toltam undorodva.Ilyen tolakodó emberrel sem találkoztam még...Odalépett hozzánk a bátyja és belerugott egyet öccsébe,mire kissé összerezzentem,de az rögtön felkelt és testvére mellé állt.

-Csak segítettem neki!-győzködte fivérét aki rámpillantott.